A „hosszú élet átmenete” a társadalmi változás egy új szakasza, ahol a lakosság jelentős része tovább él, és egyre több idős ember van a lakosság körében. Lehetőségeket és kihívásokat is hoz. Ahogy az EU egy hosszú életű társadalommá alakul át, új vízióra van szüksége, amely kiaknázza a hosszabb élet előnyeit, és amely minden korosztály jólétét, aktív részvételét és személyes kiteljesedését célozza. Ahhoz, hogy a társadalom és az egyének élvezhessék a hosszú élet által nyújtott többletidőt, meg kell kérdőjelezni az öregedéssel kapcsolatos mélyen gyökerező elképzeléseket. Az életkor szerinti megkülönböztetés, azaz a sztereotípiák, az előítéletek és a koron alapuló diszkrimináció, komoly kihívást jelent a hosszú életű társadalom számára, mivel megakadályozza, hogy az idősek aktív részesei legyenek a társadalomnak, és korlátozza az öregedéssel járó lehetőségeket. Az életkor szerinti megkülönböztetés kezelése kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy az aktív és egészséges öregedési politikák befogadóak, méltányosak és sikeresek legyenek az idősebb egyének jólétének és társadalmi részvételének előmozdításában. Az életkor szerinti megkülönböztetés kezelésének kulcsfontosságú elemévé kell válnia az öregedő népesség következményeivel foglalkozó politikáknak. Ennek magában kell foglalnia a következőket:

Ez a szakpolitikai összefoglaló a Közös Kutatóközpont (JRC) „A hosszú távú gondozási igények demográfiai mikroszimulációja az Európai Unióban” című technikai jelentésében közzétett kutatásán alapul. Összefoglalja a főbb eredményeket, és kiemeli a munka szakpolitikai szükségleteit és következményeit.

Európa elöregedő népességgel néz szembe. A várható élettartam a legmagasabb, és sok európai népesség jelentős demográfiai változásokat és egy sokkal idősebb népességszerkezet felé való átmenetet tapasztal. Azonban a hosszabb élet ellenére sokan szenvednek betegségben vagy fogyatékosságban az életük utolsó 15-20 évében. Ez a jelentés a partnerség támogatását, valamint az étrend és a táplálkozás hozzájárulásának áttekintését célozza az egészséges életévek számának növeléséhez és az aktív és egészséges öregedés (AHA) előmozdításához. A jelentés leírja az AHA fő meghatározó tényezőit, beleértve a gazdasági, társadalmi és viselkedési tényezőket, valamint azt, hogy ezek hogyan kapcsolódhatnak az étrendhez.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy a rendszeres testmozgás biztonságos az egészséges és a törékeny idősek számára, és a súlyos szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere-betegségek, az elhízás, az esések, a kognitív károsodások, a csontritkulás és az izomgyengeség kialakulásának kockázata csökken a rendszeres testmozgások elvégzésével, az alacsony intenzitású gyaloglástól az erőteljesebb sportokig és ellenállásos gyakorlatokig. Ennek ellenére a testmozgásban való részvétel továbbra is alacsony az idősebb felnőttek körében, különösen a kevésbé tehetős területeken élők körében. Az idősebb embereket ösztönözheti testmozgásaik növelésére, ha azt orvosok, családtagok vagy barátok befolyásolják, alacsonyan tartva a költségeket és magasan tartva az élvezeti szintet, elősegítve a csoportos tevékenységeket és növelve a testmozgással kapcsolatos önhatékonyságot.

A magány és az egészség közötti kapcsolatot a tudományos szakirodalom széles körben dokumentálja. A magányt egyre inkább közegészségügyi problémának tekintik, és az aggodalom fokozódott a COVID-19 világjárvány alatt. A magány, a halálozás és a morbiditás közötti összefüggés világos megértése szükséges ahhoz, hogy megítélhessük a magány, mint közegészségügyi kihívás mértékét és a beavatkozások szükségességét. Ez a jelentés összefoglalja a magány és az egészség közötti kapcsolatról szóló tudományos szakirodalmi bizonyítékokat, a következő kérdésekre válaszolva:

A lakhatást az egészség egyik kulcsfontosságú társadalmi meghatározójaként azonosították, amely befolyásolja az emberek életmódját és öregedését. Ezért a megfelelő lakhatás biztosításának kiemelt fontosságúnak kell lennie elöregedő társadalmunkban. De milyen kihívásokkal és akadályokkal szembesülnek az idősek a megfelelő és megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés terén? És vajon a meglévő jogi normák megfelelnek-e ezeknek a kihívásoknak? Az Age Platform ENSZ konzultációjához fűzött legutóbbi hozzájárulása segíthet tisztább képet kapni.