Miért érzem azt, hogy kevesebb az idő – miközben ugyanannyit dolgozom?
„Nem dolgozom többet, mégis állandó időhiányban élek”. A nap végére mintha elfogyna az idő, a hetek gyorsabban telnek, a teendők egymásra csúsznak, és közben megjelenik egy nehezen megfogható érzés. Ez az élmény negyvenöt év felett különösen gyakori. Gyakran elsőként a túlterheltségre vagy az időbeosztás hiányosságaira gondolunk, miközben a háttér ennél összetettebb. Ebben az életszakaszban nemcsak az változik, hogyan osztjuk be az időnket, hanem az is, ahogyan az időt megéljük, érzékeljük és értelmezzük a mindennapokban. Az idő nem objektív élmény Bár órával és naptárral pontosan mérhető, az idő megélése nem azonos minden életkorban. Ami gyerekként tágasnak és szinte végtelennek hatott, felnőttként egyre gyorsabbnak érződik. Negyvenöt év felett sokan élik meg úgy, hogy a hetek összefolynak, a hónapok szinte elrepülnek, egyre ritkább a valódi „szabad idősáv” érzése, és kevés alkalom...
