Miért most kezd fájni a hátam, a térdem, a nyakam?

Sokan így írják le: „Nem történt semmi különös, mégis fáj.” Nem egy rossz mozdulat, nem egy baleset, nem egy konkrét esemény, csak egyre gyakrabban jelentkező, makacs fájdalom. A hát alsó része, a térd, a nyak vagy a vállöv. Először csak időnként, majd egyre tartósabban.

A mozgásszervi panaszok 45 felett gyakran először válnak állandóvá. Ez sokakat megijeszt, mert nehéz eldönteni: természetes változásról van szó, vagy valami komolyabbról?

Nem „hirtelen romlás”-ról van szó

Az egyik legfontosabb megértés: a fájdalom ritkán alakul ki egyik napról a másikra. Sokkal inkább hosszú évek hatása sűrűsödik össze ebben az életkorban. A test addig kompenzál, átterhel és alkalmazkodik. 45 felett viszont ez a kompenzáció lassul, és a korábban elnyomott vagy elkerült terhelések „felszínre jönnek”.

Mi változik a mozgásszervi rendszerben?

Nem drámai dolgok, hanem apró eltolódások történnek. Például csökken az izomtömeg, vagy az izmok lassabban regenerálódnak. Esetleg az ízületek terhelhetősége finomabban jelez. A kötőszövetek pedig rugalmatlanabbá válhatnak.

Ezek önmagukban még nem okoznának fájdalmat, de helytelen életmóddal együtt már igen.

Miért pont a hát, a térd és a nyak?

Nem véletlenül ezek a leggyakoribb panaszterületek. A hát a tartás, ülés, emelés és stressz gyűjtőpontja. A nyak és vállöv a mentális feszültség egyik elsődleges „lerakóhelye”. A térd a testsúly, a mozgásminta és az ízületi terhelés metszéspontja. Ezek azok a területek, ahol az életmód hatása először válik érezhetővé.

Mikor beszélünk inkább életmódbeli okról?

Sok panasz mögött nem betegség, hanem túlterhelés vagy egyoldalúság áll.

Erre utalhat, ha a fájdalom napközben fokozódik, bizonyos testhelyzetekben rosszabb. Vagy ha mozgásra javul, változik, illetve pihenés után enyhül.

Ebben gyakran szerepet játszik tartós ülőmunka, a kevés változatos mozgás, a gyenge törzsizomzat, a rossz testtartás, és a stressz okozta izomfeszülés.

Mikor gyanakodjunk inkább egészségügyi okra?

Fontos, hogy ne söpörjünk mindent a szőnyege alá. Vannak jelek, amikor érdemes utánajárni.

Ilyen lehet, ha a fájdalom:
• éjszaka is fennáll
• fokozatosan romlik
• zsibbadással, gyengeséggel jár
• nem reagál pihenésre vagy mozgásra
• konkrét mozgásbeszűkülést okoz

Ezek nem feltétlenül jelentenek súlyos problémát, de kivizsgálást indokolnak.

A stressz szerepe: gyakran alábecsült tényező

Sokan nem gondolnak rá, pedig a mozgásszervi fájdalmak jelentős része nem csak fizikai eredetű. Krónikus stressz esetén az izmok folyamatos készenléti állapotban vannak, csökken a regeneráció, a fájdalomérzékelés felerősödik

Ezért fordul elő, hogy nyugodt időszakban a panaszok enyhülnek, míg feszült időszakban erősödnek – akkor is, ha fizikailag semmi nem változik.

Miért nem működik már a „majd elmúlik” hozzáállás?

Fiatalabb korban sok fájdalom valóban elmúlt magától. 45 felett azonban a test kevésbé felejt.

A „majd elmúlik” helyett érdemesebb először megérteni az okokat. Majd időben reagálni és megelőzni a komolyabb problémákat.

Mit lehet tenni reálisan?

Sokan fájdalom esetén vagy teljesen leállnak, vagy „ráedzenek”, de egyik sem ideális. Nem drasztikus edzéstervre vagy teljes életmódváltásra van szükség. Sokszor már az is sokat számít, ha egy rendszeresebb, de kíméletes mozgás kerül bele a napirendbe. Érdemes erősíteni a törzsizomzatot és változatosabb testhelyzeteket felvenni napközben.

A cél nem a fájdalom „legyőzése”, hanem az, hogy ne kelljen folyamatosan kompenzálnia a testnek.

A jól megválasztott mozgás gyakran csökkenti a fennálló panaszokat.

A fájdalom jelzés, nem pedig ellenség

A mozgásszervi fájdalom 45 felett egy üzenet. Ami arról szól, hogy a test egyensúlya eltolódott, és figyelmet kér.

Ettől nem feltétlenül kell azonnal megijedni. De nem érdemes figyelmen kívül hagyni sem.

Ha időben reagálunk, a legtöbb ilyen panasz jól kezelhető, sőt gyakran visszafordítható. És ebben az életkorban ez már tudatos döntés kérdése.