Miért érzik sokan, hogy „elveszett a lendület” – és hogyan jön vissza?
Sokan így fogalmaznak: „Nem vagyok depressziós, nem vagyok kiégett, csak… elfogyott a lendület.” Megvannak a feladatok, a rutin működik, a napok telnek, mégis hiányzik az a belső hajtóerő, ami korábban természetes volt. A dolgok mennek, de nem visznek előre.
Ez az érzés 45 felett kifejezetten gyakori. És fontos rögtön az elején kimondani: nem feltétlen motivációhiányról van szó.
A lendület nem ugyanaz, mint a motiváció
A motiváció gyakran célokhoz kötődik: elérni valamit, bizonyítani, felépíteni. A lendület viszont energiából, fókuszból és belső irányérzetből áll össze.
45 felett sokan még motiváltak. Elvégzik a munkájukat, viszik a felelősséget, működtetik az életüket.
Csak épp hiányzik az a belső dinamika, ami korábban vitte őket. Mert megváltozott a belső működésük.
Miért pont ebben az életkorban jelenik meg ez az érzés?
Mert ebben az életszakaszban gyakran kifutnak a nagy hajtóerők, amelyek addig működtek.
Sokan túl vannak már a karrierépítés legintenzívebb szakaszán, a családalapítás évein és a versenyzés időszakán. A külső célok lassan háttérbe szorulnak. Viszont a belső irány még nem mindig tisztázott. Ez az átmenet pedig lendületvesztésként jelenik meg.
Nem a tűz aludt ki, az üzemanyag változott
Az egyik legfontosabb felismerés: 45 felett nem ugyanaz működtet, mint korábban.
Ami régen lendületet adott, vagyis a határidők, a verseny, az elismerés, a folyamatos pörgés, most gyakran inkább fáraszt. A belső rendszer áthangolódik. És ha továbbra is a régi módon próbáljuk hajtani magunkat, az nem lendületet, hanem ellenállást szül.
Miért nem segít ilyenkor a „szedd össze magad” hozzáállás?
Mert a lendület hiánya nem fegyelmi probléma. Nem akarat kérdése, és nem lustaság.
Sokan ilyenkor megoldásként még többet vállalnak. Még szorosabb napirendet tartanak, még több elvárást pakolnak magukra. Ez rövid távon mozgásba hozhat, de hosszú távon tovább csökkenti az energiaszintet.
A lendület és az energia kapcsolata
A lendület nem ott jön vissza, ahol elveszett. 45 felett sokaknál azért alacsony az energiaszint, mert túl sok mindenre oszlik szét, nincs valódi fókusz, sok az értelmetlen terhelés. A lendület akkor jelenik meg újra, amikor az energia egy irányba kezd áramlani.
Mi fáraszt leginkább ebben az életszakaszban?
Meglepő módon nem feltétlen a munka mennyisége az, ami fárasztó. A folyamatos döntéshozatal, az állandó készenléti állapot, a megszakítások, a „fejben hazavitt” problémák sokkal megterhelőbbek, mint gondolnánk. Ezek lassan, de biztosan elszívják azt az energiát, ami a lendület alapja lenne.
A fókusz szerepe: miért érzünk mindent szétesőnek?
Ha nincs fókusz, az energia elaprózódik. 45 felett sokan egyszerre túl sok szerepben vannak jelen, és egyikben sem teljesen.
A fókusz visszaépítése azt jelenti, hogy tudjuk, mi az, ami most fontos, mi az, ami ráér, és mi az, ami már nem a mi dolgunk.
Ez önmagában is felszabadító hatású.
Hogyan lehet újraépíteni a lendületet?
Finom korrekciókkal. A legtöbb 45+ embernél segít, ha kevesebb, de jelentőségteljesebb feladat marad. Világosabb prioritások alakulnak ki, csökken a felesleges megfelelés, és visszatér a választás érzése
A lendület gyakran nem akkor jön vissza, amikor kevesebbet, de tudatosabban csinálunk.
Mikor kezd visszatérni a lendület?
Nem egyik napról a másikra. De vannak jelek. Sokan először azt veszik észre, hogy például reggel könnyebb elindulni. Kevésbé lesznek terhesek a feladatok. Ismét megjelenik az érdeklődés, visszatér a kíváncsiság. Megjelenik egyfatja stabilabb belső érzés.
A lendület nem elveszett, csak átalakult
A „elvesztettem a lendületem” érzés nem végállapot. Sokkal inkább átmenet. Annak a jele, hogy a régi hajtóerők már nem működnek, de az újak még formálódnak.
Ez nem kudarc. Ez irányváltás.
És amikor az energia, a fókusz és a jelentés újra összeér, a lendület nem csupáb visszatér, hanem sokkal fenntarthatóbbá válik, mint valaha volt.
