„Életem egyik legizgalmasabb szakaszát élem” – Pokorny Lia változásról, határokról és újrakezdésről
Mi történik, amikor egyszer csak azt érezzük, hogy ami hosszú éveken át működött, már nem jó nekünk? Pokorny Lia életében az elmúlt évek sok változást hoztak. Az ÉletPlusz Podcast ötödik epizódjában Milánkovics Kingával beszélget vele arról, hogyan talált új irányt egy nehéz időszak után, mit tanult közben saját magáról, és miért érzi úgy, hogy éppen most éli élete egyik legizgalmasabb szakaszát.
Pokorny Lia idén novemberben lesz 55 éves, és esze ágában sincs harcolni az idő múlásával. Sokkal inkább arra kíváncsi, mit hozhat számára az az életszakasz, amelyben éppen van. Az elmúlt években több nagy változás történt az életében, miközben a változókor testi-lelki átalakulásait is megtapasztalta.
A beszélgetésben arról mesél, hogy a nehezebb időszakokban sokszor feltette magának a kérdést: ami történik vele, kihúzza a lába alól a talajt, vagy tud belőle valamit építeni? Ő pedig újra és újra az utóbbit választotta. Ma már úgy tekint erre az időszakra, mint egy új életszakasz kezdetére, amely váratlanul sok lendületet és szabadságot hozott számára.
Amikor elfogy az ember a saját életében
Lia hosszú éveken át kőszínházi társulatokban dolgozott, és ma is fontos számára az a közösség, amit egy jó társulat jelenthet. Egy idő után azonban azt vette észre, hogy miközben rengeteg energiát ad a munkájának és a körülötte lévőknek, ő maga lassan elfogy.
Pluszfeladatokat vállalt, közönségtalálkozókon maradt ott késő estig, próbált mindenhol jelen lenni, és sokáig természetesnek vette, hogy mindent neki kell megoldania. Aztán eljutott oda, hogy már az előadások sem adták ugyanazt az örömöt, mint korábban.
Ekkor kezdett másképp gondolkodni arról is, mit jelent saját magára figyelni. Fontos felismerése volt, hogy neki kell jeleznie, ha valami már nincs rendben, és a saját határait sem várhatja másoktól.
„Amikor magamra figyelek, magammal foglalkozom, magamnak adok, számomra pont nem az az önzés” – fogalmaz a beszélgetésben.
Új szerepben kellett megtalálnia magát
A változás a munkájában is új irányt hozott. Lia fokozatosan kezdett saját produkciókat létrehozni, miközben olyan feladatokkal találkozott, amelyekkel színészként korábban nem kellett foglalkoznia. Meg kellett tanulnia, hogyan működik egy előadás a háttérben, hogyan kell szervezni, tervezni, emberekkel együtt dolgozni és döntéseket hozni.
Ez az önállóság azonban sokáig egyáltalán nem volt magától értetődő számára. Tudta, mihez ért, de az is világos volt előtte, hogy vannak területek, amelyekben még nincs tapasztalata. Emiatt többször mások kezébe adta az irányítást, később pedig rájött, hogy szeretné ő maga átlátni és kézben tartani azt, amit létrehoz.
Ma már saját produkciós vállalkozását vezeti, munkatársakkal dolgozik, és egészen más szerepben is kipróbálhatja magát. Ebben pedig sokat jelent számára mindaz, amit az előző évtizedekből hozott magával.
Ötven körül, mondja, van egyfajta nyugalom abban, hogy nem vész el az, amit addig beletettünk az életünkbe. A megszerzett tudás és tapasztalat továbbra is velünk van, és alapot adhat ahhoz is, hogy valami egészen újba kezdjünk.
Megtanulni nemet mondani
Az elmúlt időszakban Lia azt is újragondolta, mennyi fér bele egy napjába, egy hetébe vagy akár egy hónapjába. Már nem szeretné ugyanazt a tempót tartani, amit tíz évvel korábban, és nem akarja folyton bizonyítani magának, hogy még mindig mindent elbír.
Ma tudatosan hagy üres helyeket a naptárában. Kijelöl hosszabb pihenőidőket, figyel arra, hogy jusson ideje edzésre, a táplálkozására és a szűrővizsgálatokra, és egyre több olyan feladatra mond nemet, amelyről érzi, hogy már nem fér bele.
A nemet mondás számára sem ment könnyen. Sokáig ott volt benne a félelem, hogy ha visszautasít egy lehetőséget, talán legközelebb már nem keresik. Mégis szüksége volt arra, hogy meghúzza ezeket a határokat. Ekezdett szelektálni a feladatai között, és közben azt tapasztalta, hogy kevesebb munkától sem dőlt össze a világ.
Az öngondoskodás számára így nagyon kézzelfogható dolgokban jelenik meg. Abban, hogyan osztja be az idejét, mennyi pihenést enged magának, mire mond igent, és mire mond már inkább nemet.
Amit húsz év múlva szeretnénk, azért ma is tehetünk
A beszélgetés végén Milánkovics Kinga arról is kérdezi Liát, hogyan képzeli el magát húsz év múlva. A válaszából gyorsan kiderül, hogy tele van tervekkel, bár ma már tudatosan próbálja visszafogni magát, hogy ne akarjon mindent egyszerre megvalósítani. Lia számára fontos, hogy később is legyenek körülötte emberek, akikkel élményeket, beszélgetéseket és hétköznapokat oszthat meg.
A jövőről pedig úgy gondolkodik, hogy arra már a jelenben készülünk. Ha húsz év múlva szeretne mozogni, közösséghez tartozni és aktív életet élni, annak az alapjait most szeretné megteremteni. Talán ezért is mondja ma már azt, hogy élete egyik legizgalmasabb szakaszát éli.
A beszélgetés végén azokhoz is szól, akik éppen egy nehéz élethelyzetben vannak. Saját tapasztalatából azt viszi tovább, hogy segítséget kérni bátorság, és egy mélypontból is vezethet olyan út, amelyet korábban nem láttunk. A veszteségek ettől még velünk maradnak, de közben az is kiderülhet, mennyi erő és lehetőség van még bennünk.
Az ÉletPlusz Podcast ötödik epizódjában Pokorny Lia és Milánkovics Kinga közel egy órán át beszélget életközépi változásokról, munkáról, önismeretről, öngondoskodásról, közösségről és arról, hogyan szeretnénk megélni az előttünk álló évtizedeket. Nézd meg a teljes beszélgetést az ÉletPlusz YouTube-csatornáján!



