A kor nem határ - (Ön)gondoskodás
egy változó világban

Szakmai program a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány és a Haleon Egészségügyi Vállalat együttműködésében.



Top

Életmód

ÉletPlusz / Életmód

Miért érzem azt, hogy kevesebb az idő – miközben ugyanannyit dolgozom?

„Nem dolgozom többet, mégis állandó időhiányban élek”. A nap végére mintha elfogyna az idő, a hetek gyorsabban telnek, a teendők egymásra csúsznak, és közben megjelenik egy nehezen megfogható érzés. Ez az élmény negyvenöt év felett különösen gyakori. Gyakran elsőként a túlterheltségre vagy az időbeosztás hiányosságaira gondolunk, miközben a háttér ennél összetettebb. Ebben az életszakaszban nemcsak az változik, hogyan osztjuk be az időnket, hanem az is, ahogyan az időt megéljük, érzékeljük és értelmezzük a mindennapokban. Az idő nem objektív élmény Bár órával és naptárral pontosan mérhető, az idő megélése nem azonos minden életkorban. Ami gyerekként tágasnak és szinte végtelennek hatott, felnőttként egyre gyorsabbnak érződik. Negyvenöt év felett sokan élik meg úgy, hogy a hetek összefolynak, a hónapok szinte elrepülnek, egyre ritkább a valódi „szabad idősáv” érzése, és kevés alkalom...

Miért nehezebb változtatni 45 felett?

Sokan mondják ki félhangosan, mások csak magukban fogalmazzák meg: „most már nehéz lenne változtatni”. Ilyenkor többnyire egészen hétköznapi helyzetekre gondolnak. Egy életmódváltásra, egy munkahelyi irány módosítására, egy új szokás bevezetésére, vagy akár egy régi, már nem működő minta elengedésére. Negyvenöt év felett a változás gyakran inkább fárasztóbbnak tűnhet, mint lelkesítőnek. Ennek oka abban rejlik, hogy más feltételek között élünk, mint korábban. Több felelősséggel, kevesebb tartalékkal, és jóval pontosabb érzékkel arra, mibe mennyi energia kerül. A megszokások nem lustaságból mélyülnek el A megszokások elmélyülése gyakran kapja meg a lustaság címkéjét, pedig sokkal inkább hatékonysági kérdésről van szó. Az agy hosszú távon arra törekszik, hogy kevesebb energiát használjon fel, gyorsabban hozzon döntéseket, és kiszámíthatóbb működést biztosítson a mindennapokban. Negyvenöt év felett már számtalan helyzetre rendelkezésre áll egyfajta „kész válasz”, kialakult...

Miért most jön elő a „most vagy soha” érzés?

Sokan nem tudják egyetlen konkrét eseményhez kötni, mégis pontosan fel tudják idézni azt a pillanatot, amikor először megjelent. Egy csendesebb este, egy születésnap környéke, egy beszélgetés vagy egy apró döntési helyzet – és egyszer csak ott van egy gondolat, amely korábban nem kapott ekkora hangsúlyt: „ha ezt nem most csinálom meg, akkor mikor?”. A „most vagy soha” érzése negyvenöt év felett gyakori, mégis sokszor félreértett. Gyakran krízisként, kapkodásként vagy türelmetlenségként értelmezik, holott valójában egy természetes belső érési folyamat része, amely az időhöz, a lehetőségekhez és a saját határainkhoz való viszonyunk átrendeződéséből fakad. Nem válság, hanem fókuszváltás A közbeszéd gyakran „életközépi válságként” írja le ezt az időszakot, ami leegyszerűsítő és sok esetben félrevezető. A legtöbb negyvenöt év feletti ember tudatosan átrendezi a fókuszát. Ebben az életszakaszban már nemcsak előre...

Mennyire normális a feledékenység 45 felett?

„Miért mentem be a szobába?” „Hova tettem a kulcsot?” „Ismerős az arc, de nem jut eszembe a név.” Ezek a helyzetek sokaknál 45 éves kor körül kezdenek gyakoribbá válni. És gyakran nem is maga a feledékenység ijesztő, hanem az, amit mögé képzelünk. A gondolat, ami ilyenkor felbukkan: „Ez már nem normális.” De valóban így van? Vagy csak egy természetes változást élünk meg, amit félreértelmezünk? Az első és legfontosabb: a feledékenység nem egyenlő a memóriazavarral A hétköznapi nyelvben gyakran mindent „memóriaproblémának” nevezünk, ami feledékenységgel jár. Pedig a szakmai megközelítés jóval árnyaltabb. 45 felett sokkal gyakoribb az, amit figyelmi és feldolgozási változásnak nevezhetünk, nem valódi memóriazavarnak. Ez azt jelenti, hogy az információ nem vész el, csak:– lassabban hívjuk elő– több zavaró tényező mellett nehezebben érjük el– nagyobb mentális terhelésnél „elakad” Ez alapvetően más,...

„Nem vagyok beteg, de nem is érzem jól magam” – mit jelent ez?

Sokan így fogalmaznak, amikor megkérdezik tőlük, hogy vannak. Nem panaszként, inkább ténymegállapításként: „Nem vagyok beteg, de valahogy nem az igazi.” Nincs konkrét fájdalom, nincs diagnózis, az orvosi vizsgálatok gyakran rendben vannak. Mégis ott van egy állandó alaphangulat: fáradtság, tompaság, motiválatlanság, csökkent energiaszint. Ez az állapot különösen gyakori 45 felett – és sokakat zavarba ejt, mert nem tudják hova tenni. A „szürke zóna” létezik – csak ritkán beszélünk róla A közgondolkodás gyakran két állapotot ismer:– vagy egészséges vagyok– vagy beteg vagyok A valóság azonban nem ilyen éles határvonalú. Különösen ebben az életszakaszban sokan kerülnek egy köztes állapotba, ahol nincs betegség, de az optimális működés is elmarad. Ez nem ritka kivétel, hanem nagyon gyakori tapasztalat. Miért éppen 45 felett jelenik meg ez az érzés? Mert ebben az életkorban több tényező összeadódik, miközben egyik sem...

Megosztás

Miért most kezd fájni a hátam, a térdem, a nyakam?

Sokan így írják le: „Nem történt semmi különös, mégis fáj.” Nem egy rossz mozdulat, nem egy baleset, nem egy konkrét esemény, csak egyre gyakrabban jelentkező, makacs fájdalom. A hát alsó része, a térd, a nyak vagy a vállöv. Először csak időnként, majd egyre tartósabban. A mozgásszervi panaszok 45 felett gyakran először válnak állandóvá. Ez sokakat megijeszt, mert nehéz eldönteni: természetes változásról van szó, vagy valami komolyabbról? Nem „hirtelen romlás”-ról van szó Az egyik legfontosabb megértés: a fájdalom ritkán alakul ki egyik napról a másikra. Sokkal inkább hosszú évek hatása sűrűsödik össze ebben az életkorban. A test addig kompenzál, átterhel és alkalmazkodik. 45 felett viszont ez a kompenzáció lassul, és a korábban elnyomott vagy elkerült terhelések „felszínre jönnek”. Mi változik a mozgásszervi rendszerben? Nem drámai dolgok, hanem apró eltolódások történnek. Például...

Megosztás

Az első komolyabb életmódváltás 45 felett: mit rontanak el a legtöbben?

45 felett sokaknál elérkezik az a fordulópont, amikor az életmódváltás már nem puszta gondolat, hanem tudatos döntés. Nem trendek hatására és nem külső elvárások mentén születik meg, hanem belső felismerésből: a test egyértelmű jelzéseket ad, hamarabb elfárad, lassabban regenerálódik, érzékenyebben reagál a terhelésre. Gyakran ekkor fogalmazódik meg az a csendes, mégis határozott gondolat is, hogy a megszokott működés hosszú távon nem tartható fenn. Az első hiba az életmódváltás terén: túl nagyot akarunk változtatni Az egyik leggyakoribb hiba, hogy az életmódváltást hirtelen, mindent felforgató fordulatként képzeljük el. Mintha egyetlen döntéssel, egy belső kapcsoló átkapcsolásával azonnal új működésre állna át a szervezet. Ilyenkor gyakran jelennek meg a „mostantól teljesen másképp étkezem”, a „holnaptól rendszeresen sportolok” vagy a „kivágok minden káros szokást” típusú elhatározások. 45 felett azonban ez a megközelítés...

Miért fontosabb most az alvás, mint valaha?

Sokan mondják 45 felett: „nem alszom rosszul, de nem is ébredek kipihenten.” Megvan a szükséges óraszám, nincs álmatlanság, mégis ott marad az érzés, hogy a nap már induláskor nehezebb. A koncentráció lassabban jön meg, a türelem rövidebb, az energiaszint ingadozóbb. Ilyenkor gyakran nem az alvás mennyisége, hanem a minősége változik meg. És ez ebben az életkorban sokkal nagyobb hatással van a teljes napra, mint korábban. Az alvás szerepe nem új – a jelentősége igen Az alvás mindig is alapvető szerepet játszott a jóllétünkben. Ami 45 felett megváltozik, az nem az alvás jelentősége, hanem az, hogy a szervezet egyre kevésbé képes kompenzálni a hiányait. Fiatalabb korban egy rosszabb éjszaka után gyorsabban helyreállt az egyensúly, egy erős kávé átsegített a napon, a test pedig viszonylag rugalmasan kezelte a terhelést. Ebben...

Megosztás

Miért érzik sokan, hogy „elveszett a lendület” – és hogyan jön vissza?

Sokan így fogalmaznak: „Nem vagyok depressziós, nem vagyok kiégett, csak… elfogyott a lendület.” Megvannak a feladatok, a rutin működik, a napok telnek, mégis hiányzik az a belső hajtóerő, ami korábban természetes volt. A dolgok mennek, de nem visznek előre. Ez az érzés 45 felett kifejezetten gyakori. És fontos rögtön az elején kimondani: nem feltétlen motivációhiányról van szó. A lendület nem ugyanaz, mint a motiváció A motiváció gyakran célokhoz kötődik: elérni valamit, bizonyítani, felépíteni. A lendület viszont energiából, fókuszból és belső irányérzetből áll össze. 45 felett sokan még motiváltak. Elvégzik a munkájukat, viszik a felelősséget, működtetik az életüket. Csak épp hiányzik az a belső dinamika, ami korábban vitte őket. Mert megváltozott a belső működésük. Miért pont ebben az életkorban jelenik meg ez az érzés? Mert ebben az életszakaszban gyakran kifutnak a nagy hajtóerők,...

LifeOn kampány folytatásaként létrejött ÉletPlusz program szakmai partnere a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány.


WordPress Cookie Értesítés a Real Cookie Bannertől