Kell valami, amiért reggel jó felkelni – miért fontos, hogy 45 felett is legyenek terveink?
Emlékszel arra az érzésre, amikor gyerekként már napokkal korábban vártál egy kirándulást, egy születésnapot vagy a nyaralást? Felnőttként ritkábban engedjük át magunkat ezeknek az érzéseknek, pedig jó ha vannak olyan terveink a naptárban, amikre örömmel gondolunk. És ehhez egyáltalán nincs szükség nagy dolgokra. Néha egy hétvégi program vagy egy új elfoglaltság is elég ahhoz, hogy kicsit más legyen a hét.
Fiatalabb korban a következő célok szinte maguktól érkeznek. Tanulás, munkakezdés, karrier, otthonteremtés, család, gyereknevelés – hosszú éveken keresztül mindig van egy következő állomás, amely felé haladunk. Sokszor még azon sem kell gondolkodnunk, mivel töltsük meg a napjainkat, mert a feladatok megtalálnak bennünket.
Életközépen azonban lassan átrendeződhet mindez. A gyerekek önállóbbá válnak, a munkában már rengeteg tapasztalat van mögöttünk, és egyre közelebb kerül az az időszak is, amikor kisebb szerepet kap majd az életünkben. Ezzel együtt felszabadulhat valamennyi idő és figyelem, amelyet korábban másoknak vagy a kötelezettségeinknek adtunk.
Ilyenkor egy érdekes kérdés is előkerülhet: mi az, amit én magam szeretnék még csinálni?
A hétköznapi terveink ereje
Lehet, hogy régóta szeretnénk megtanulni angolul, tavasszal végre kialakítanánk azt a veteményest, vagy újra elővennénk a fényképezőgépet, ami évek óta a szekrényben pihen. Másnak egy rendszeres túra, az önkéntesség vagy a régi barátokkal megbeszélt havi találkozó adhat valamit, amit jó előre várni.
Talán ismerős az is, amikor egy közelgő program miatt már a hét elején jobb kedvünk van. Vagy amikor eszünkbe jut egy ötlet, és azon kapjuk magunkat, hogy tervezgetjük, hogyan fogunk hozzá. Sokszor ezek az egészen hétköznapi dolgok adják azt az érzést, hogy van még mit felfedezni, megtanulni, megélni. És jó tudni, hogy holnap is lesz mivel folytatni.
Jó érzés, ha szükség van ránk
A terveink mellett az is sokat jelenthet, ha érezzük, hogy amit csinálunk, annak van értelme mások számára is. Ezt az érzést rengeteg helyzet megadhatja. A munkánk, a családunk, egy közösség, az önkéntesség vagy akár az, hogy rendszeresen segítünk valakinek. Lehet, hogy elvisszük az unokát hetente egyszer edzésre, részt veszünk egy helyi közösség életében, vagy éppen összehívjuk a barátokat egy közös programra.
A hasznosság érzése nyugdíjba vonulással különösen fontossáv válhat, ugyanis nemcsak a munka marad el a hétköznapokból. Megváltozik a napok ritmusa, eltűnhetnek megszokott feladatok és találkozások is. Ilyenkor sokat számíthatnak azok a tevékenységeink, amelyek újra keretet adnak a mindennapoknak. Ilyen lehet a kertészkedés, egy hobbi, egy közösség vagy a családban vállalt szerep.
A hobbi jóval több lehet egyszerű időtöltésnél
Egy hobbi első pillantásra csak kellemes kikapcsolódásnak tűnhet. Közben rendszerességet is hozhat az életünkbe, sikerélményt adhat, és új emberekkel ismertethet meg.
Egészen más úgy kezdeni a hetet, hogy tudjuk, szerdán táncóra lesz, pénteken találkozik a könyvklub, hétvégén pedig szeretnénk befejezni azt a kerti munkát, amelybe előző héten belekezdtünk.
A rendszeresen végzett hobbikban, a társas kapcsolatokban és az aktivitásokban az a közös, hogy adnak valamit, amit várhatunk, és közben megtörik a napok egyformaságát.
45 felett ezért jó alkalom nyílhat arra is, hogy újra előkerüljenek olyan tevékenységek, amik korábban örömet okoztak. Vagy éppen kipróbáljunk olyasmit, amire eddig soha nem jutott idő.
A jövőnkről jóval a nyugdíj előtt érdemes gondolkodni
Könnyű úgy tekinteni az aktív időskorra, mint valamire, amivel majd ráérünk később foglalkozni. Pedig az, hogyan töltjük majd az időnket, milyen kapcsolataink lesznek, és miből merítünk örömet, hosszú évek alatt formálódik.
Az időskorra való felkészülésnek jóval korábban érdemes elkezdődnie. Ebbe az egészségünk mellett a kapcsolataink, az érdeklődésünk és az is beletartozik, hogyan képzeljük el a továbbiakban az életünket.
Érdemes időnként elképzelni azt is, hogyan szeretnénk élni tíz, húsz vagy harminc év múlva. Kik legyenek körülöttünk? Mivel szeretnénk tölteni a napjainkat? Mi az, amit addig még szívesen megtanulnánk vagy kipróbálnánk?
Mindig jó, ha vannak terveink
A terveink természetesen változnak. Ami ötvenévesen fontos, lehet, hogy hatvanöt évesen már egészen máshogy néz ki. Új érdeklődési körök jelenhetnek meg, régi célok veszíthetnek a jelentőségükből, és közben olyan lehetőségekkel is találkozhatunk, amelyekre korábban egyáltalán nem gondoltunk.
Talán éppen ezért jó időről időre feltenni magunknak egy egyszerű kérdést: mi az, amit most várok? Egy utazást jövő tavasszal. Egy könyvet, amit szeretnénk elolvasni. Egy új növényt a kertben. Egy tanfolyamot, amelyre végre beiratkozunk. Vagy egy vasárnapi ebédet, amikor ismét egy asztal köré ül a család.
A lényeg, hogy maradjon előttünk valami, ami megmozgat, kíváncsivá tesz, és ami miatt jó érzés arra gondolni, hogy holnap folytatom.
