Egyedül jó, magányosan már kevésbé – hol húzódik a határ?
Van, amikor alig várjuk, hogy végre becsukódjon mögöttünk az ajtó, és egy kicsit senkihez se kelljen alkalmazkodni. Máskor ugyanez a csend már egészen mást jelent. Hiányzik valaki, akit felhívhatnánk, akivel megihatnánk egy kávét, vagy akinek egyszerűen elmesélhetnénk, mi történt velünk aznap. Egy darabig jól esik egyedül lenni, egy idő után viszont már jó lenne, ha valaki megtörné a csendet. De hol van a határ? Egyedül lenni és magányosnak lenni két különböző élmény Az, hogy szeretünk időnként egyedül lenni, önmagában semmit nem mond arról, mennyire vagyunk magányosak. Az egyedüllét lehet tudatos választás. Ilyenkor jólesik a saját ritmusunkban tölteni az időt, rendezni a gondolatainkat, vagy egyszerűen csendben lenni egy kicsit. A magány viszont már személyes megélés, az az állapot, amikor a kapcsolódás hiányzik. Lehet körülöttünk család, dolgozhatunk emberek között, válthatunk...
